A refrén:
Je veux pas l’aumône,
Je veux pas déranger,
Mais juste un peu d’eau
Pour faire des ricochets, pour faire des ricochets, pour faire des ricochets.

Szabad fordításban (kérem, a franciatanárok forduljanak el!):
Nem akarok alamizsnát,
Nem akarom, hogy zavarjanak,
Csak egy kis vizet,
Hogy kavicsokat ugráltassak, hogy kavicsokat ugráltassak, hogy kavicsokat ugráltassak…

Naponta 360 ezer gyermek születik e világra. Közülük kevesebb, mint 300 születik meg Svédországban. Annak a valószínűsége, hogy ott kezdjük meg az életünket, alig 0,08%. Ha újra kezdődne az életünk, vajon hol látnánk meg a napvilágot? Ezt az izgalmas kérdést teszi fel nekünk a nemzetközi Save the Children gyermekmentő szervezet által működtetett Élet-lottó nevű honlap, amelyet az alábbi képre (vagy ide) kattintva érünk el. Elég egy (akár fiktív) vezetéknevet és keresztnevet megadni, avagy a facebook-os fiókunkat használni, s már meg is pörgethetjük az élet-kereket.

A szédítő pörgés után ott látjuk magunkat kisbabaként, egy új országban, amelyről sokféleképpen tájékozódhatunk (Wikipédián, YouTube-on stb.), s amelynek fő gondjairól (szegénység, gyermekházasság, testi erőszak alkalmazása, fegyveres konfliktusok stb.) is részletes adatokat kaphatunk. Bébi-adatlapunkat közzétehetjük, másokkal is megoszthatjuk és, természetesen, további új születési helyeket is kipróbálhatunk. Próbáljuk ki, megéri!

   Note: There is a poll embedded within this post, please visit the site to participate in this post's poll.

Sok pozitív, de számos negatív hatása is van a használatának. Előbbiek között a gyors kapcsolatteremtést (e-mail, chat stb.), informálódást, utóbbiak között, például, az internetfüggőséget említhetjük meg. Vajon mennyire tűnik nélkülözhetetlennek az Internet a saját életünkben? Ki-ki döntse el, az alábbi körkérdésre válaszolva.

 Note: There is a poll embedded within this post, please visit the site to participate in this post's poll.

Cipőtalp, papucs, homokóra, tévékeret, bicikligumi, építkezési törmelék, kamionponyva, textília darabok, emberi test makett, megszámlálhatatlan PET-palack, és ki-ki kedvére folytathatná, hiszen bőven volt mit szedni. Az eredmény: csaknem kétszázötven teli szemeteszsák, ami viszont elég csekély ahhoz képest, hogy mennyi hulladékot találtunk szétdobálva. Ám rekordot döntöttünk, hiszen a megye iskolái közül mi voltunk a legtöbben. A délelőtt végén nagy nehezen, de sikerült összeállnunk egy kukás-csoportképpé.

Az, aki nem kapott fürösztést szemétgyűjtés közben, bepótolhatta délután a strandon, ugyanis minden önkéntes ingyenes belépőjegyben részesült. No, nemcsak ezért és a jutalom tízesért érte meg kibírni a tűző napot, a szagot s a legyeket, hanem azért is, mert a tavalyi évvel ellentétben ezúttal elszállították azt, amit mi összeszedtünk és másnap estére mindössze a gumiabroncsok maradtak az útszélén.

[Fotók: Tapasztó Zsolt és Pálfi Kinga]

[Fotó: Kurunczi Ferenc] 

Igen, repülj, merülj a levegőóceánba, miután több kilométeres magasságban kiugrottál a repülőgépből, repülj Fred Fugen és Vince Reffett világbajnok ausztrál ejtőernyős ugrók vezetésével, élvezd a szabadesés varázsát (teljes képernyősen, ha lehet), a tér mindhárom dimenzióját, az ég végtelenjét fölötted, a föld színeit alattad, repülj szabadon, érezd a levegő süvítését körülötted, érezd magadon a felhők páráját, a napfény sugarait, repülj, repülj, s végül társaiddal együtt érkezz le biztonságban az ejtőernyők szárnyán, repülj, repülj… S ha tetszett, nézd meg ezt is, érdemes!

 Note: There is a poll embedded within this post, please visit the site to participate in this post's poll.

Régi, de nem giccses és nem elcsépelt dal. A csöndes, szelíd zene mellett, előtt komoly kérdések, mély gondolatok. Hallgassuk meg és figyeljük a szöveget is.

Anyák napjára, az édesanyáknak, nagymamáknak, szeretettel…

Tóth Imola és Szlávik Nóra áldozott fel időt a vakációjából azért, hogy most mindenki láthassa a bentlakók életének ezt a három napját. A két tanuló munkáját az Alma Mater Alapítvány jóvoltából tudtuk díjazni.

…………………………………………………..

Május 3-án, csütörtökön, miután a Kolesz… lesz… 2012 másként rendezvénysorozatot lezártuk, megemlékeztünk anyák napjáról is.

Nem kellett sokat győzködni a diákokat, egykettőre elkészült egy hangulatos, virágos bemutató Moroz Annamária jóvoltából (ide kattintva nézhetjük meg), „kikerült a zsebből” egy saját gyártmányú anyák napi vers, amelyet a szerzője, Florea Róbert olvasott fel, Szabó Máté először vállalta a szaxofonozást a nyilvánosság előtt, zárásul pedig Dsida Jenő versét szintén Annamária olvasta fel.

Az a csend, ami mindezt követte, többet ért a legnagyobb tapsnál is.

Így próbáltuk jelezni egymásnak azt, hogy mindenkinek van valakije, aki őt anyaként szereti, és elég egyetlen puszi, vagy az udvarról szedett legszerényebb virág is ahhoz, hogy ez a valaki még jobban szeressen.

Gyakorlatilag bárhol (lehet). Mármint a Föld (szinte) akármelyik országának (szinte) akármelyik sarkában.
Jó, és mit csinál ott Matt (Matt ott)? A válasz egyszerű: táncol. Na, ez erős túlzás, mondjuk úgy inkább: ugrabugrál. Mindenütt ugrabugrál és mindenütt ugyanúgy. De mi ebben az érdekes? Hát éppen az, hogy mindenütt ugrabugrál. Észak-Írországban, Zanzibáron, Ausztráliában, Kuvaitban, Mexikóban, Izlandon, Zambiában, a Salamon-Szigeteken, és hadd ne soroljuk fel mind a 42 országot, ahol Matt és a forgatócsoport 14 hónap alatt elkészítette az alábbi kis videót. (Személyes kedvenceim a két Korea határán lévő demilitarizált övezetben, illetve a Pápua új-guineai bennszülöttek körében való ugribugrik.)
Jó, és ki ez a Matt? Hát Matt Harding, amerikai programozó, aki 2003-ban megunta egy tömegmészárlásos játék fejlesztését, összes spórolt pénzén ázsiai körútra indult, és egy barátja biztatására minden helyszínen kamera előtt eltáncolta híres „táncát”. A felvett videót sokan látták interneten, s előbb egy rágógumigyár, majd utazási irodák fedezték fel az ötletben a reklámlehetőséget. Matt azóta főállásként a világot járja és táncol. Izé, ugrabugrál. Hogy most éppen hol van? Hát a csuda tudja!

 Note: There is a poll embedded within this post, please visit the site to participate in this post's poll.

A találkozó a szülők számára elég szokatlan lehetett, hiszen két diáklány és egy tanár állt eléjük és próbálta megszólaltatni őket. Igen, valóban ez történt, ugyanis célunk az volt, hogy minél érthetőbben jelezzük az internetes veszélyeket, és ehhez arra volt szükség, hogy a szülőket is megszólaltassuk és kikérjük a véleményüket. Kisebb-nagyobb sikerrel, de végül sikerült közös nevezőre jutni és megbeszélni néhány érdekes kérdést.

A figyelemfelkeltő videók segítségével, többek között, az internetfüggőség kérdését jártuk körül. Igen, sajnos akár egy hatodikos diák is szenvedhet ebben, természetesen csakis akkor, ha felügyelet nélkül használja a világhálót. A szülők véleménye az volt, hogy igenis vannak olyan helyzetek, amikor a gyerek arra szorul, hogy internetezzen, mivel épp nincs hol játszania, vagy éppenséggel a szülő hosszabb ideig nem tartózkodik otthon.

A tevékenység végén a tanár úr néhány érdekes diagramon mutatta be a 6-osok által kitöltött kérdőívek eredményét, amelyből érdekes következtetéseket tudtunk közösen levonni. (A kilenc kérdés a diákok internetes szokásait firtatta, a kérdőívet névtelenül töltötték ki.)

Fontos volt ez a tevékenység a számunkra, hiszen először vettünk részt szülői értekezleten, így újabb tapasztalatokat szereztünk a biztonságos internetezés témájában. Másodsorban pedig a szülők is értesülhettek olyan veszélyekről, amelyek talán eddig fel sem merültek a számukra. Ezért a lehetőségért, utólag is, köszönet Mikes Sarolta osztályfőnöknek!

…továbbá Fazekasvarsándon

Másnap, április 27-én, pénteken, immár teljes létszámban, csapatunk ellátogatott a Fazekasvarsándi Általános Iskolába, Roşu Vasile igazgató úr felkérésére.

A közel kétórás tevékenységen az ottani fakultatív magyar oktatásban résztvevő 5-8. osztályos diákok vettek részt és igyekeztek aktívan válaszolni kérdéseinkre. Mindegyik bemutatott oktató kisfilmet sikerült alaposan megbeszélni, s a videók által illusztrált internetes veszélyekről a nebulókkal közösen gondolkodni. Természetesen az internetes szokásokra vonatkozó kérdőívek kitöltése, illetve az előkészített szórólapok szétosztása sem maradhatott el.

Mindezek után maradt még annyi időnk, hogy körülnézzünk az iskolában, és irigykedve szemlélhessük az iskola új műfüves sportpályáját. Ugyanakkor lehetőségünk volt az iskola informatika termében néhány szót váltani az igazgató úrral és Gyurkócza Magdolna tanítónővel.

Nagyon szépen köszönjük a szíves fogadtatást a Fazekasvarsándi Általános Iskola képviselőinek!

Látványos produkcióval lépett fel és jutott tovább a világ legnagyobb tehetségkutató show-műsorának két héttel ezelőtti fordulójában a Face Team nevű magyar akrobatikus kosárlabdacsapat (avagy, saját megnevezésük szerint, akrobatikus sportszínház). A Britain’s Got Talent zsűrijének mind a négy tagja – Simon Cowell televíziós producer, Amanda Holden színésznő, Alesha Dixon énekesnő és David Walliams író-színész – egyértelmű igennel voksolt a 2004-ben, Takács Áron irányításával vezetésével alakult magyar csoport továbbjutásáról. Ide kattintva a Face Team egy másik látványos fellépéséről láthatunk videót, itt pedig egy Takács Áronnal készített interjút olvashatunk.
(És az e heti Szünetben is brit tehetségkutatunk, érdemes megnézni!)

 Note: There is a poll embedded within this post, please visit the site to participate in this post's poll.

Részvételi feltételek:
– felsőfokú közgazdasági végzettség (oklevéllel bizonyítva);
– 3 éves könyvelői tapasztalat;
– számítógépkezelői ismeretek (Microsoft Windows, Word, Excel, Internet Explorer).

A jelentkezési iratok beadásának határideje: 2012. május 10.
A versenyvizsgára (írásbeli és interjú) 2012. június 8-án kerül sor.

A versenyvizsga részletes (román nyelvű) leírása, feltételrendszere, illetve a szükséges könyvészet ide kattintva tekinthető meg és tölthető le.

További információk a főgimnázium titkárságán kaphatók.
Cím: Arad, I. Calvin utca 22. Telefonszám: 0257/210002.

A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja, akit a nagyközönség elsősorban a Beavatás című televíziós esszésorozatából (Duna Televízió) ismer, érdekes témát választott aradi előadásához. A Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében összegyűlt idősebbeknek és fiatalabbaknak a Szentírás és a humor kapcsolatáról beszélt. „Dicsértessék a Jézus Krisztust! Áldás, békesség! Erős vár a mi Istenünk!” – ekképpen köszöntötte a hallgatóságot, majd rögzítette a tényt, miszerint a derű egy alapállapot. Nem válogat, hogy kire sugároz, pont úgy, mint a szeretet is. A derű és a humor ellentéte pedig a hazugság, ami nem csak az emberi kapcsolatokat, hanem az Isten és az ember közötti kapcsolatot is megmérgezi.

A paradicsomi történésektől (fügefalevél-kötény a bűn leplezésére) a pilátusi önmegcsalásig (mossa kezeit, hogy lemossa a bűnét) számos abszurd, derűs, vagy éppenséggel tragikomikus bibliai helyzetet sorolt fel az előadó, hétköznapi példákkal is illusztrálva a mondanivalóját. Zárásul Jézus Péterhez intézett kérdését adta tovább, amely a genezáreti tónál való megjelenéskor hangzott el: „Péter, szeretsz-e engem? Nem szégyeníti meg Pétert, nem szemrehányással illeti, csak ennyit kérdez: szeretsz-e engem? Tőlünk is ezt fogják kérdezni.”

A rendezvény végén a jelenlévők Czakó Gábor könyveit vásárolhatták, dedikáltathatták, majd az előadó, felesége kíséretében Brassó felé vette útját.

Nem volt még elég a vízből a múlt héten? Hát nem! Titanic-centenárium, illetve esős napok ide vagy oda, a vízre, a tiszta, éltető vízre szükség van, sőt egyre nagyobb szükség lesz a közel- és távoljövőben is. Ezért is érdekes az alábbi videó, no meg a pazar látvány miatt, amely Sir David Attenborough A Föld bolygó című híres sorozatának Friss víz című epizódjából való. Moby (az e heti Szünet-ben is vele találkozunk!) csöndesen hullámzó akkordjai (Chord Sounds) ideális aláfestő zenét adnak a hét és fél perces kisfilmhez. Jó szórakozást hozzá!
(Teljes képernyős megjelenítésben és 720 pixeles felbontásra állítva az igazi, nyilván!)

 Note: There is a poll embedded within this post, please visit the site to participate in this post's poll.

A feladatsort itt, az egyre izgalmasabb küzdelem eredményeit pedig itt tekinthetjük meg.

A versenyt a magyarországi Ifjú Tehetségekért Jövőnk Érdekében Egyesület szervezi. Idén az anyaországból 600, a határon túlról – Erdélyből, Vajdaságból, Felvidékről – pedig 560 diák vett részt. A megmérettetés öt fordulóból áll. Az első négy levelezős, ami azt jelenti, hogy a diákok a kapott feladatsorokat otthon oldják meg. Az így elért pontokat összesítve idén három csikys diák jutott tovább a nemzetközi verseny április 12-i szegedi döntőjére: az ötödik osztályos Kurunczi Viktória és Spier Szilvia, illetve a hetedikes Ilona Judit. A döntőt a Szegedi Arany János Általános Iskolában szervezték meg.

Az eredményeket a májusi hónap folyamán tudjuk meg, de reméljük, hogy lesz miért az eredményhirdetésre visszamenni Szegedre.

…Igen, pontosan száz éve. Igen, a Titanic. Igen, mindent tudunk róla – vagy mégsem. Merthogy nem tartották elsüllyeszthetetlennek, legalábbis az útja előtt ilyen kijelentés nem hangzott el nyilvánosan. És nem akart új átkelési csúcsot felállítani, erre esélye sem volt az 1906-ban épített Mauretania 4 nap 10 órás rekordjával szemben. (A  Titanic 34,6 km/h, a Mauretania viszont 50,7 km/h sebességet tudott elérni.) És a jéghegy sem egyetlen hosszú léket ütött a hajó oldalán, hanem 6 kisebbet, amelyek összfelülete, most fogódzkodjunk meg!, még az 1,2 négyzetmétert sem haladta meg…

És még sok érdekes részlet, amiről a Wikipédián  vagy az Indexen olvashatunk. És miután elolvastuk, akár meg is nézhetjük. Igen, a filmet, igen, akár már 3D-ben. Igen, a Titanic-ot…

Note: There is a poll embedded within this post, please visit the site to participate in this post's poll.

A kirándulást lehetővé tevő pályázat célja, hogy minél több anyaországi gyermek megismerje a határontúli magyar diákokat. Hetedik osztályos diákokról lévén szó, iskolánk hetedikesei fogadták őket, osztályfőnökük irányítása alatt. Rövid műsorral készültünk az iskola dísztermében. Pálfi Kinga és Kiss Zsuzsanna Tóth Árpád Arad c. versét szavalta el, Spier Alexandra és Szilvia pedig egy Kormorán-dallal köszöntötte a vendégeket. Juhász Béla igazgató úr köszöntője után Olasz Angéla történelemtanár mesélt a Csiky Gergely Főgimnázium történelméről. Majd régi és újabb iskolai képeket vetítettünk, amelyek a Csiky mindennnapi életét tárták a vendégek elé.

Ezután mi is megismerhettük a Hódmezővásárhelyi Szent István Általános Iskola és Óvoda életét, az ökológiai, sport és intenzív angol osztályukat. Majd a vendégdiákok egy kis ízelítőt adtak az István, a Király c. előadásukból.

A program csúcspontja azonban a közös faültetés volt. Hát igen… ökológiai osztály. Egy nagyon szép fűzfacsemete került az udvarra, annak a jelképeként, hogy itt jártak, és néhány hasznos órát tölthettünk el együtt. A fa tövébe egy eredeti hódmezővásárhelyi címerrel ellátott téglát helyeztünk, melléje pedig sok kis fakorongot, amelyekre a gyerekek filctollal ráírták a nevüket. A diákok megfigyelőkészségét és rátermettségét bizonyította az a feladat, amikor öt kérdésre kellett megadják, illetve megkeressék a választ. Mind a vendégek, mind a házigazdák remekül szerepeltek.

Ha Arad, akkor Szabadság-szobor. Ezt a vendégek is így gondolták. Következett tehát a koszorúzás, mécsesgyújtás és egy kis műsor a vértanúk emlékére. Persze, a Vesztőhely meglátogatása sem maradhatott ki, majd pedig Déva felé vették útjukat.

Rövid de hasznos volt az idő, amit együtt tölthettünk. A magyarországi diákok nem csak egy számukra új várost ismertek meg, hanem magukkal vitték az aradi gyerekek vendégszeretetét is. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy búcsúzáskor nagyon sok cím gazdát cserélt. Nekünk pedig itt maradt a fűzfa, emlékeztetőül a hódmezővásárhelyi diákokra és tanáraikra.

Köszönet az aradi diákoknak, akik a vakáció ellenére örömmel jöttek és segítettek a vendégek fogadásában. Biztos, hogy számukra sem volt hiábavaló az a néhány óra.

[Fotó: Ilona János]

A meditációra szánt időt ezeken a napokon saját magunk szórakoztatására használtuk fel és hasznos időtöltésként éltük meg. Himzőversenyt, foci-, sakk- és asztalitenisz-bajnokságot szerveztünk, azonkívül tojásfestő versenyt, fekvőtámasz versenyt, karaokét és életmentő előadást is, melynek Segíts okosan! volt a címe. Húsvéti témájú esszéket írtunk, de az esti filmvetítések sem hiányoztak a programból.

És ha valaki úgy gondolná, hogy ezzel vége is, az téved, mert talán a legvonzóbb díjak a vakáció után sorra kerülő PowerPoint-os élménybemutatók alkalmával találnak majd gazdára. Az eddigi legügyesebb bentlakók az Alma Mater Alapítvány jóvoltából pólókkal, oklevelekkel, himzőkészlettel és pénzjutalommal voltak gazdagodtak.

Kolesz… lesz…lesz… lesz a vakáció után is, amikor a nyertes bemutató(k)ból majd minden kiderül.

[Fotó: Moroz Annamária]

A Csiky Gergely Főgimnázium csapata az 5-ös számú Általános Iskola, az Avram Iancu Általános Iskola és az Aurel Vlaicu Általános Iskola válogatottjával mérte össze tehetségét a vízben. 22 ponttal a Csiky a harmadik helyen végzett, de még semmi sincs veszve, hisz május 11-én és 12-én folytatódik a vetélkedő a szárazföldi próbákkal, a Victoria sportcsarnokban.

Az Ágyáról, Kisiratosról, Kisjenőről, Kisperegről, Majláthfalváról, Nagyiratosról, Pécskáról, Simonyifalváról, Újzimándról, Zerindről, illetve az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskolából érkező küldöttségek egy-egy csikys diák vezetésével ismerkedtek az iskolával, majd a díszteremben gyülekeztek, ahol a vendégek és a vendéglátók bemutatkozására került sor.

Hadnagy Éva aligazgató számítógépes vetítésében a legfontosabb adatokon kívül az iskola jellegzetes ünnepeit, eseményeit is felvillantotta, majd következett a különböző szakok bemutatása. Nagy Attila-Sándor és Toth Evelyn XII. A osztályos tanulók a matematika–informatika–intenzív angol nyelv, Páll Mária biológiatanár, Demeter Márk-Cristopher és Péter Norbert (IX. A) a természettudományok–intenzív angol nyelv,  Barna Henrietta és Komlódi Krisztina (XI. D) a közgazdaság, Bartucz Eduárd és Kürti Szabolcs (X. B) a turizmus, Futó Zsolt és Wager Richard (X. E) az elektronika–automatizálás szakról beszéltek, és válaszoltak a (nem túl sűrűn) feltett kérdésekre.

Rövid szünet után Ruja Ildikó angoltanár az angol nyelv tanulásának fontosságáról tartott rövid, de hatásos beszámolót, majd Olasz Angéla történelemtanár a közeli Szabadság-szobor hányatott históriáját elevenítette fel. Smeu Júlia (XI. A) a Diáktanács képviseletében szólt a vendégekhez, Bartucz Anita (XII. B) a kollégisták életét mutatta be sok-sok kivetített fénykép segítségével, Mucsi Bettina (XI. D) pedig énekkel oldotta a hangulatot. Nemcsak sok-sok hasznos információval, hanem a Csikyt bemutató szórólappal, illetve a Csiky-Csuky diáklap egy-egy példányával is gazdagodtak a vendégek, majd tovább folytatódott a hangulatoldás, csikys diákok vezetésével népszerű melódiákra táncra perdülhetett mindenki, aki akart. (Talán még az is, aki nem.)

Közös fotóra a Szabadság-szobornál gyülekeztek a diákok, közös ebédre pedig a kollégiumban, majd Mészáros Mónika tornatanár, Takács-Máthé Mónika pedagógus és Siska-Szabó Lilla (XI. A) irányításával futballmeccs és kézműves foglakozások teremtettek lehetőséget az ismerkedésre, kapcsolatteremtésre.

A teljesség igénye nélkül sorolunk fel néhányat az április 2–6. közötti tevékenységekből: iskolai sportesemények (futball-, röplabda- és kosárlabdabajnokság), érdekes kép- és filmvetítések (román, illetve magyar nyelv és irodalom, földrajz, történelem és más tantárgyaknál), húsvéti kézimunkázás, süteményvásár, városnézés, képzőművészeti tárlat megtekintése, fórumbeszélgetések különböző témákról, közlekedésrendészeti előadás stb.

Hétfőn, illetve kedden a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem munkatársai tartottak bemutatót a kilencedikes, illetve tizenegyedikes osztályok tanulóinak.

Kedden, április 3-án az Arad megyei magyar iskolák nyolcadikosai látogattak el a Csikybe osztályfőnökük, igazgatójuk kíséretében. (Nyitóképünkön a vidéki nyolcadikosok és kísérőik Szabadság-szobornál készült csoportképe látható.)

Kedden, illetve szerdán a csikys Sigur.info csoport tagjai az ötödikes és hatodikos évfolyam diákjainak tartottak jó hangulatú, vidám felvilágosító tevékenységet a biztonságos internetezésről.

A XI. B osztály tanulói osztályfőnökük irányításával ajándékcsomagokat gyűjtöttek és juttattak el a kisiratosi Pio Atya Gyermekvédelmi Központba.

Csütörtökön az Arad, mozgósítsd magad! című vetélkedősorozat második évadának nyitó rendezvényén vett részt iskolánk csapata, népes szurkolótábor kíséretében.

Mindeközben a kollégium lakói sem tétlenkedtek, hanem délutánonként érdekes versenyeket, életmentő előadást, filmvetítést szerveztek, amelyek igazi kikapcsolódást jelentettek a hagyományos meditációs programhoz képest. Mindezekről, akárcsak a fentebb felsorolt tevékenységek nagy részéről külön cikkekben számolunk be.

Az összegyűjtött és szépen becsomagolt ajándékokat április 4-én, szerda reggel vittük ki Kisiratosra, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett Pio Atya Gyermekvédelmi Központba.

Ezzel az akcióval azt próbáltuk éreztetni a csikys diákokkal, hogy vannak gyerekek, akik tényleg támogatásra szorulnak és hogy – amint a címben is jeleztük – adakozni jó.

[Fotó: Ilona János]

Régen és most…

Hogy mit jelent számomra a Húsvét? Erre a kérdésre nem tudtam azonnal választ adni, ezért újra feltettem magamnak. Ekkor eszembe jutottak a gyermekkori emlékeim.

Eszembe jutott, hogy kiskoromban mennyire vártam a húsvéti ünnepeket és hogy milyen buzgón készülődtem. Egy teljes napot szántam a nyuszifészek elkészítésére. Reggel felkeltem és az utcán minden létező virágfélét összeszedtem. Délután került sor a fészek összeállítására. Gondosan dolgoztam ki minden egyes részletet. Először a friss fű került a kosárba, majd a virágokat helyeztem el precízen. Sajnos, nem egyszer megtörtént, hogy a fészek elkészítése után a cica belefeküdt a kosárba. Persze, ezt nagy hiszti követte, de anyukám azzal nyugtatott, hogy hát annyira szép a fészek, hogy még a cicának is megtetszett! Az is megtörtént, hogy annyira türelmetlen voltam, hogy sokkal hamarabb készítettem el a fészket, így húsvét napjára a virágok mind elfonnyadtak.

Húsvét előtti héten került sor a nagytakarításra. Ilyenkor mindig régi dolgok kerültek a kezembe: játékok, fényképek, rajzok. Mivel mindig is örömmel nézegettem régi dolgokat, ezért a takarítás sokszor háttérbe szorult, de végül az is meglett. Nemcsak a szobákat takarítottuk, hanem az udvart is. Imádtam az udvaron lenni, mivel tavasszal virágzott a sok gyümölcsfa és méhecskék zümmögtek a virágok körül. (Bár tőlük féltem is egy kicsit.) A takarítás további akadálya a focizás volt. Mivel nemigen volt társam, a szüleim elfoglaltak voltak, a nővérem pedig nemigen akart velem játszani, ezért betanítottam az akkor még fiatal kutyámat, Bocskort focizni. Igaz, nem egy labdámat tönkretette, de a lényeg az, hogy volt kivel focizzak.

Nagypénteken készültek el a húsvéti tojások. Ez is izgalmas esemény volt, hiszen szerettem festeni, rajzolni, így hát alkalmam volt, hogy megmutassam a tehetségemet. Sajnos, nem egyszer kudarcba fulladtak a próbálkozásaim, elmacatoltam a rajzot, vagy több festék került a kezemre, mint a tojásra.

Kihagyhatatlan volt a húsvéti időszak alatt a templomi éneklés is. Első osztályos koromban léptem be a kórusba, ahol társaimmal együtt minden egyes ünnepkor énekeltünk. Ilyenkor mindig megszólalt a füleimnek oly kedves gitárszó is.

Húsvét vasárnapján a nővéremmel és anyukámmal együtt mentünk a templomba. A mise után siettünk haza, hogy ehessünk a hagyományos ételekből, na és persze nem maradt el a tojástörés sem. Délután pedig már a másnapra, a locsolkodásra készülődtem, ugyanakkor vártam, hogy megérkezzen a nyuszika. Soha nem sikerült lelepleznem a szüleimet, és talán ez így volt jó. Ilyenkor egy csomó édességet kaptam, na és persze labdát. Húsvét hétfőn hagyomány volt nálunk is, hogy a fiúk locsolkodni mennek és szép verseket mondanak a lányoknak. Ezen a napon legalább háromszor kellett átöltöznöm, hiszen a sok parfüm és kölni illata hamar elbágyasztott…

Eltelt kissé az idő… Ma már nem úgy tekintek a világra, mint kiskoromban. Már az ünnepekre sem úgy tekintek, mint eddig. Húsvét előkészületében is nagy ürességet érzek, és sok felesleges tevékenységet látok magam körül. Most, hogy a nagykorúak körébe tartozom, minden más lett, minden megváltozott a számomra.

Nemcsak én, hanem a környezetem, a társaim is megváltoztak. Ma már nem készítek nyuszifészket, nem üldögélek kint az udvaron, a gyümölcsfákat nézegetve. Sőt, a kedvencem ki is száradt… A kutyámmal sem focizok már. Szegény megöregedett, néhány foga hiányzik is, ráadásul már labdám sincs. Tojást festünk még ugyan, de már nem villognak rajtuk a rajzaim, mind egyszínű. A takarítás most sem marad el, viszont nem ülök már órák hosszat a régi fényképek előtt. A kórus is megszűnt immár négy éve. Locsolkodókat se nagyon fogadok…

Hogy mi ennek az oka? Hirtelen azt mondanám, hogy minden és mindenki. De ez nem teljesen igaz. Talán én vagyok a hibás. Hiszen ha akarnám, most is rajzolhatnék szép mintákat a tojásokra. Ha akarnám, leülnék és újra nézegetném a régi fotókat takarítás közben. Ha akarnám, vennék egy labdát és ha nem is az öreg kutyámmal, de a barátokkal fociznék. Ha akarnám, akkor most is fogadnám a locsolkodókat és, talán, újra megszólalhatna a gitár és az énekszó.

De vajon mi kell ahhoz, hogy akarjam?…

Moroz Annamária

…………………………………………………………………………

Húsvét

Virágvasárnap délután nálunk minden család elmegy a templomba, ahol együtt töltenek el egy közös délutánt. Vannak, akik a temetőbe is elsétálnak, hogy virágot vigyenek szeretteik sírjára.

Nagycsütörtökön estefelé szintén elmennek a templomba, mert megkezdődik a bűnbánat a vasárnapi úrvacsoravétel előtt. Ilyenkor már nincsenek olyan sokan, mint előző vasárnap voltak. Ez azért van, mert csak az veheti fel az úrvacsorát, aki már konfirmált.

Templom után otthon vízbe rakják a húsvétra szánt sonkát, hogy a tartósítás miatt rászórt só kiázzon belőle. Nagypénteken reggel a sonkát főzik meg (ez két-három órát is tarthat), majd következhet a tojásfőzés, de ebben már nem vesz részt mindenki.

A fiatal leányok kora délután tojást festenek vagy hímeznek. Ez attól függ, hogy kinek mennyi ideje és tehetsége van. Persze, én is próbáltam évente minél érdekesebb mintát kitalálni, sőt azt is kipróbáltam, hogy leveleket raktam a tojásra, amit harisnyába kötöttem és úgy festettem be. Volt olyan, amikor viaszkrétával rajzoltam a tojásokra és azután festettem be őket. Ezek is szebbnél szebbek lettek. Máskor matricát ragasztottam a befestett tojásokra, de voltak egyszerű, egyszínű tojások is, amiket a legénykék nem igazán szerettek elvinni. Péntek este szintén templomba mennek a családok, hiszen folytatódik a bűnbánat.

Ünnep szombatján nagymama, anyuka és a fiatal lányok a sütés-főzéssel foglalkoznak, estefelé pedig az utolsó bűnbánati alkalom van a templomban.

Húsvét első vasárnapján a délelőtti istentiszteleten úrvacsoraosztásra kerül sor. A régi időkben az öregek nem is reggeliztek előtte, hogy az úrvacsora legyen aznap az első ételük. Otthon, az ebédnél nagy beszélgetés folyik azokkal a családtagokkal, akik hazatértek az ünnepre. Felelevenítik a régi szép időket és megbeszélik az utolsó találkozás óta eltelt idő történéseit. A délutáni istentiszteleten megköszönik az Úr Istennek a vacsoráját. Este bált rendeznek a fiatalok és a középkorúak számára, s ilyenkor hajnalig mulatozhatnak.

Eljön húsvét hétfője, amit a lányok már nagyon várnak. A fiatal legények ilyenkor nyakukba veszik a falut és házról házra járva minden lányt meglocsolnak. A locsolás ára egy-egy piros hímes tojás. Vannak ám gavallérok is a legények között, akik nem fogadják el a tojást, hanem kiviszik a leányzót és egy vödör vízzel jól „megöntözik”. Erről tapasztalatom is van már, mert olyan nem volt az utóbbi öt évben, hogy szárazon maradjak. Még olyan is volt, hogy kétszer vagy háromszor is megöntözgettek.

A kicsi fiúk azzal versenyeznek, hogy ki tud összegyűjteni több tojást, a leányzók pedig azzal dicsekednek egymás között, hogy kitől mennyi tojás fogyott el, mert akitől a legtöbb, azt locsolták meg a legtöbben.

Ezek a szokások vannak nálunk és reméljük, hogy még sokáig fenn is tudnak maradni.

Rostás Sandra Tamara 

Megunhatatlan, gyönyörű. És elgondolkodtató.

Vigyázz a madárra, tényleg!